2013. július 17., szerda

Hazai pályán Szlovéniában

Ferencvárosi TC - Leeds United, Felkészülési mérkőzés, 2013.07.16.


Az előző idény felemásan sikerült a Ferencváros számára. 2004 után végre trófeát nyert csapatunk, a bajnokságban sok bakit vétettünk, így lemaradtunk az európai kupaküzdelmekről. De mi így is feltaláljuk magunkat, hogy túrázzunk egy jót. Az idei előszezonban nem akárkivel kerültünk szembe, mint a korábbi angol bajnokcsapat, a jelenleg másodosztályú, Leeds United. Ellenfelünk már látott szebb napokat is, de jelenleg nagyon beleszürkült a Championship mezőnyébe. Korábban már megjárták a harmadik vonalat, most azon dolgoznak, hogy visszajussanak a legjobbak közé.

Amikor megláttam a felkészülési programban ezt a párosítást, már tudtam, hogy ezt nem hagynám ki semmi pénzért. Mondogattam magamban: "ezt mindenképp a helyszínen kell látnom!" Ellenfelünk Szlovéniában edzőtáborozott, a magyar határtól 30 kilométerre található Muraszombaton. Azonnal érdeklődtem Végel Tominál, hogy szervez-e valamiféle szurkolói buszt erre a mérkőzésre? A válasz igen volt, így már vártuk a hivatalos bejelentést.
Már nagyon sokan jelentkeztünk a buszra, mikor jött egy hír Szlovéniából, hogy a mérkőzésre 10 €-s belépőt szednek, magyarul 3000 Forintot. Sokaknak ettől elment a kedve a kirándulástól, de így is közel 40-en jelentünk meg a régi Albert Stadion egykori székházának előterében.

Sok változás volt az indulás előtti utolsó estén, így én nem tudva a 45 perccel későbbi indulást, eléggé korán keltem. Még szerencse, hogy felhívtam Rolit, miután egy kisebb tömeget láttam az indulás helyén háromnegyed hétkor, mikor átmentünk apával az Üllői úti felüljárón. Miután megtudtam, hogy az nem a mi csoportunk, a rohanás helyett bementem az Ecseri úti Sparba egy kicsit feltankolni magamat a túrára (étel-ital készletek beszerzése). Még Rolival gyorsan találkoztunk a Kőbányai úti villamosmegállóba, ott a Mc-ben megreggelizve, majd irány a székház, ahol már kezdtünk gyülekezni, de se a szervező, se a busz még nem volt jelen. Már egyre türelmetlenebbek voltunk, indultunk volna, amikor aztán végre megérkezett a busz, a fedélzeten Végel kapitánnyal. Gyors becsekkolás, meg a lemondások miatti felár kifizetése,
és elindultunk első megállónk, Balatonkeresztúr felé. Az elején még a rádió bütykölése jelentette a történéseket a buszon, majd mikor sikerült rákapcsolni az MP3 lejátszót, az egész busz tombolni kezdett a 90-es évek slágereire, magyarokra és külföldiekre egyaránt. A hangulattal nem volt probléma! :) A hatalmas dalolászás közben faltuk a kilométereket, s begurultunk a Balaton partjára, ott is egy Fradi-kocsmába település szélére. Némi italozás után a többség elindult a közeli Balatonmáriafürdőre egy kis pancsolásra. Mindenki jól érzi magát, senkit nem zavarunk. De a sok német és holland család között volt egy magyar, amely a Fradisták megjelenése után nem érezte magát biztonságban, így ránk hívta a rendőrséget. Az igazoltatás után jobbnak láttuk úgy érezni, hogy ideje visszaindulni. Legalább egy jót fürödtünk a magyar tengerben, de úgy néz ki az bűn Magyarországon, ha a Fradi-szurkolók jól érzik magukat. (nem balhézással)
Visszatérve a kocsmába egy kicsit lengőtekéztünk, focizgattunk, majd egy csoportkép elkészítése után folytattuk utunkat a határ felé. A nagykanizsai pihenő után egy kis kerülőutat találtunk, Lenti felől, kikerülve az autópálya fizetős részét közúton közelítettük meg Muraszombatot, majd a város határa előtt félreállított minket egy civil rendőrautó, amely csak olyan villogóval rendelkezett, mint amilyet a Cobra 11 sorozatból szoktunk meg. A nagy ijedtség ellenére, csupán azt az utasítást kaptuk, hogy őket kövessük. Egészen a város szélén felépített "stadionig vittek minket.



A stadion a helyi strand mellett volt felhúzva. Egy nagyobb lelátó sor, néhány kőtömb, meg egy vendégszektor. Mi az utóbbiba voltunk elhelyezve. Maci meg is jegyezte: tisztára olyan érzése van, mintha Újpesten lennénk. A túlsó oldalon helyezkedtek el az angol szurkolók. Egy probléma volt a körülményekkel, ami nagyon nagy volt. NEM VOLT BÜFÉ! Míg az angoloknak... Persze idegeskedtünk, mi Fradisták. Aztán negyed órával a meccs előtt gondoltak egyet, s hoztak számunkra ásványvizeket, amiknek köszönhetően nem száradtunk ki, de többen az ellenoldalt próbálták győzködni, hogy próbáljanak átcsempészni némi seritalt. Az elején a szlovénok még a helyi népzenével, egy kis sramlival próbáltak minket szórakoztatni. Persze ezt sör nélkül nem tudták elviselni a lelátón. Majd jött egy remek lépés, amire felrobbant a lelátó! A hangszórókból felcsendült a Fradi-induló, és kicsi-nagy, lány-fiú üvöltötte telitorokból. Az angolok hirtelen azt se tudták, hogy mi van. De a második lejátszás után rájöttek, és ők is rákezdtek saját himnuszukra, a Marching on together-re.
Majd ismét felcsendül a Fradi induló és vonulnak be a csapatok.
A kezdősípszó előtt egyre többen érkeztek Magyarországról, majd megérkezett egy társaság, akiknek az esze ágában nem volt kifizetni a 10 Euros belépőt, ami enyhén drága volt, ezekhez a körülményekhez. Erre persze ugrottak a rendezők is, meg a találkozóra kivezényelt készenléti rendőrség is, majd néhány gumibot ütés után a könnygáz is bevetésre került a beléptetésnél, egy szurkoló súlyosan megsérült, de erről később. A találkozó is kisebb csúszással kezdődött emiatt. Majd mikor mindenki elfoglalta a helyét a lelátón elkezdődött a mérkőzés. Előttünk felsorakoztak a biztonsági őrök, akiket rohamsisakokkal öltöztettek fel. Az egyiktől meg is kérdeztem, hogy "SWAT or Security? De végül aztán jól jött nekik, hogy rajtuk maradt az a sisak. Voltak olyan szurkolók, akik nehezen dolgozták fel a beléptetéskor történteket, így a szinte csak érintésre lejövő székeket feléjük hajították, emellett köpték őket. A mérkőzésen a hangulat remek volt. Nagyokat dörrent a tábor. Elég szép számmal jelentünk meg ezen a keddi napon egy határon túli edzőmérkőzésre.
Az első félidőben leginkább mi irányítottunk, folyamatosan rohamoztuk a Leeds kapuját. Sajnos egy lesgólig jutottunk csak, így a félidőben 0-0-val fordultunk. Az első félidőben mi játszottunk fehér mezben, az angolok pedig az edzőpólójukban, a második félidőben fordítva volt a felállás, így mi tiszta zöldben vártuk a kezdést. Most az angolok próbáltak erősen kezdeni, de a vége egy Fradi gól lett, amikor Cukic lefordulása után Böde lőtte ki a hosszú sarkot! Tombol a lelátó népe, szinte olyan érzés, mintha a kupadöntőben szereztük volna a gólt. Engem pl. odalapítanak a rácshoz, csoda, hogy nem tört el a bordám, így nem tudtam felhőtlenül örülni a találatnak. De jelentem, jól vagyok! Innen olyan 10 percet produkált a csapat, amitől a szurkolás is egyre jobb lett. Nagy szerencse kellett a Leeds-nek, hogy ne szerezzük meg a második gólt. Majd nem sokkal később csendben aggódtunk Philipp Bönigért, akit sérülés miatt kellett lehoznunk. Szerencsére nem kellett mentővel elvinni. Az utolsó percekben is megvoltak a lehetőségek mind a két oldalon, de igazi helyzetig csak mi jutottunk el. Azt hiszem ez a Leeds United idén nem a Premier League tagságért fog küzdeni a mutatott játék alapján. Egy jó formában lévő Fradi többel verte volna őket.





A mérkőzés lefújása után néhány szurkoló ereklye vadászat szándékával bemászott a pályára, amire ugrottak a biztonságiak. Néhány Fradi játékos éberségének köszönhető, hogy nem volt hatalmas balhé a pályán. Az ereklyék gazdákra találtak, majd mindenki elindult hazafelé. A kijárathoz a szervezők ásványvizeket helyeztek a Fradi szurkolóknak a hazaútra, mivel a szlovén-magyar határig rendőri felvezetéssel, konvojban haladtunk, majd a magyarországi szakaszon már a megszokott hangulatban.
Ismét Nagykanizsa környékén álltunk meg egy kisebb szusszanásra. Ide egy Horvátország felől érkező szlovák turistabusz állt be mögénk. Ismét előkerült egy dal, amit már elénekeltek
szurkolótársaim a nagymihályi kézitúrán, ami arról szólt, hogy hány aranyéremmel tért haza a szlovák csapat a londoni olimpiai játékokról. Majd a Dunaszerdahely csapatát éltettük, s kijavítottuk nekik a helytelenül leírt táblájukat. (Zilina-Zsolna, Bratislava-Pozsony, Trnava-Nagyszombat...) Majd ezekkel továbbindultunk. A következő pihenőt Balatonfenyves környékén iktattuk volna be, de a benzinkút zárva volt, így onnan továbbálltunk. Nem sokkal később a rendőrség emberei állítottak minket félre. Miután egy másik benzinkutat kirabolt a hírek szerint egy másik Fradista társaság, azt gondolták, hogy mi voltunk azok. Végül rendőri felvezetés mellett folytattuk utunkat Budapest felé. Mi már szinte diszkóhangulatot teremtettünk a buszon, üvöltöttük a slágereket, az egyik srác pedig telefonján bekapcsolta a stroboszkóp funkciót. Hangom nem maradt a végére.
Sajnos nem csak a mókából jutott ki számunkra az úton. Székesfehérvár környékén történt a legnagyobb baj, az említett szurkolótársunk aki súlyosan megsérült a rendőrattaknál egyre rosszabbul kezdte érezni magát. A szakszerűtlen szlovén kezelés után nem hiába érezte jól magát, egyre jobban zuhant az állapota.
Jeleztünk a felvezető rendőröknek, hogy álljanak félre, az egyik srác rosszul van. Gyorsan mentőt rendeltek a következő pihenőhöz, mi meg igyekeztünk minél gyorsabban odaérni. Szerencsére korán kiért a vöröskereszt, a srácot meg a fehérvári sürgősségire szállították. Jegyzőkönybe vették a történteket, többen elmondták, hogy miért történt az eset Szlovéniában. A srácnál még az agyvérzés veszélye is fennállt a buszon lévő beszédek szerint. Az tény, hogy elég ideges helyzet volt.
Majd egy másik érdekes dolog is történt. Elsőre azt hittük, hogy a hátsósorokból otthagytunk valakit az egyik pihenőnél, de a hosszú keresgélés és idegesség végén kiderült, csak előrébb ült. :) Nem kis izgalmat okozott ez a szervezőknek.
Budapest határában elbúcsúztunk a Fejér-megyei autópályarendőrség embereitől, s a pestiek vittek minket tovább a Népligetig. Mint a fontos politikusokat, diplomatákat, szirénázva a piros lámpákon is átvíve juttattak el minket a Népligetig.

Egy elég jó túrának értünk a végére. A hajnali időpontnak köszönhetően mindenki azon gondolkozott, hogy melyik éjszakai buszt kell megtalálnia, hogy hazajusson?
Annyi biztos, hogy remekül indult számunkra a 2013-14-es túraszezon. Rögtön egy ilyen hangulatú kirándulás, ahol tomboltak a régi slágerek, őrjöngött ezekre a busz. Ezt a remek hangulatot nehéz lesz felülmúlni a következő túrákon, de remélem sikerül! Mi már várjuk, hogy mi vár ránk!
Idáig veretlenek vagyunk az előszezonban, de majd kiderül, hogy ez mire jó a bajnokságban. Bízom benne, hogy ez a forma megmarad, és a következő túrákon a csapatnak is köszönhetően felül tudjuk múlni a muraszombati túra hangulatát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése